Miskolci Musical- és Dalszínház


Kedves Színház- és Musicalrajongók! Barátaink, Ismerőseink!


Sokan kérdezték már tőlem, hogy hogyan is jött létre ez a színház. Most végre van alkalmam elmesélni a Miskolci Musical- és Dalszínház történetét..


Valahogy így kezdődött... (mint a mesékben)


Egyszer volt, hol nem volt... Volt két srác, akiknek az élete egybeforrt az énekléssel, a musicalekkel. Két fiú, akik az életüket arra tették fel, hogy valami szépet, jót és tartalmasat adjanak másoknak. Az egyik éppen hogy csak 30, a másik szinte még gyerek.


Koruk ellenére nevük van a szakmában. Olyanok,akikért él-hal a közönség, akik ha felmennek a színpadra megáll körülöttük a levegő. Mindketten a Rock színház tagjai.


Ez a két fiatalember éppen hazafelé tartott egy vidéki fellépésről az ország másik csücskéből, amikor megfogalmazódott bennük valami... Egy gondolat, egy érzés, hogy ebben a mi kis városunkban is kellene valami hasonló kezdeményezés: egy színház, egy társulat. Fiatalokkal, énekesekkel, táncosokkal. Hisz oly sok a tehetséges fiatal környezetünkben! Fel kellene kutatni őket, össze kellene hozni egy jó kis csapatot előlük.


Az elképzelés csak szavakban fogalmazódott meg valahol az M3-as autópályán, egy kocsi hátsó ülésén ülve. Aztán teltek a napok, hónapok... ...És itt léptem a képbe én. Én, aki szinte semmit sem tudott a színházról, a kulisszatitkokról,a próbák, az előadások nézőként nem látható világáról. Én, akit lenyűgözött a látvány, a csillogás, a dalok, a musicalek dallamai. Hiszek a sorsban. Abban, hogy semmi sincs véletlenül. Hiszem, hogy nekem azért kellett találkoznom velük, hogy ez a színház most létezzen és éljen. Amit ketten szóban megfogalmaztak ahhoz kelletem én: és a szavakat tett követte, valósággá vált a sok elképzelés. Nem volt könnyű az út, ami idáig vezetett: válogatók, számtalan papírmunka, egyesületi közgyűlések, utánajárások, próbák.


De ma már mondhatom: megérte!


Vagyunk és létezünk! Immár 50-en. Színészek, énekesek, táncosok és jó pár segítő kéz.


Vannak támogatóink, akik látnak bennünk valamit: tehetséget, szorgalmat, elhivatottságot, kitartást, fantáziát. Látják, hogy jó úton járunk, jó célokért küzdünk.


Rövid múltunk ellenére számtalan felkérést kaptunk már, sok fellépés áll a hátunk mögött.


Remélem, hogy mesém itt nem ér véget és lesz még miről írnom 5-10 év múlva is.


Ebben a reményben bízva köszön el a "mesélő":


                                                                                             Szádeczki Marianna

                                                                            a Miskolci Musical – és Dalszínház elnöke